М. М. Волощук о вопросе идентификации «прозванных Русскими» в королевстве Венгрия XIV в



бет2/3
Дата12.06.2016
өлшемі408.74 Kb.
#130000
1   2   3

Автор: Волощук Мирослав Михайлович – кандидат исторических наук, доцент кафедры всемирной истории Института истории, политологии и международных отношений ГВУЗ «Прикарпатский национальный университет имени Василия Стефаныка». Ивано-Франковск. Украина. Myrko79@rambler.ru

Литература, использованная в статье

Волощук М. М. До питання східнослов’янського походження Петра Петуні // Український історичний журнал. 2011. №3. С.21–35.

Волощук М. М. Русские йобагионы на службе венгерских Арпадов и Анжу в XIII – XIV вв. // Rossica antiqua. СПб., 2012. №6. С.134–166.

Волощук М. Iobagio Zubuzlaus de villa Checher castri de Ung, онуки боярина Судислава та проблема етнічної ідентифікації осадників східних комітатів Угорщини в ХІ – ХІІІ ст. // Княжа доба: історія і культура. Львів, 2013. Вип.7. С.39–48.

Майоров О. Єфросинія Галицька. Дочка візантійського імператора в Галицько-Волинській Русі: княгиня і черниця. Біла Церква, 2013. 224 с.

Майоров А. В. Русь, Византия и Западная Европа. Из истории внешне­поли­тических и культурных связей ХІІ–ХІІІ вв. СПб., 2011. 800 с.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1992. T.2. (1306–1310). 611 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1996. T.4. (1315–1317). 361 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1998. T.5. (1318–1320). 496 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 2000. T.6. (1321–1322). 434 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1990. T.7. (1323). 509 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics. Budapest; Szeged, 1993. T.8. (1324). 441 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Géczi. Budapest; Szeged, 1997. T.9. (1325). 461 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics és L. Géczi. Budapest; Szeged, 2000. T.10. (1326). 498 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. T. Almási. Budapest; Szeged, 1996. T.11. (1327). 413 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. T. Almási. Budapest; Szeged, 2001. T.12. (1328). 387 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. I. Tóth. Budapest; Szeged, 2004. T.15. (1331). 375 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 2002. T.17. (1333). 325 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó, F. Makk. Budapest; Szeged, 2004. T.19. (1335). 491 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2004. T.20. (1336). 471 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics és L. Géczi. Budapest; Szeged, 2005. T.21. (1337). 531 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2012. T.22. (1338). 531 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2001. T.24. (1340). 477 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2007. T.26. (1342). 621 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Sebők. Budapest; Szeged, 2010. T.28 (1344). 633 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Sebők. Budapest; Szeged, 2007. T.31 (1347). 767 l.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1869. V.7 (1235–1260). 564 s.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1870. V.8 (1261–1272). 479 s.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1871. V.9 (1272–1290). 584 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fe­jer. Budae, 1829. T.4. V.3. 560 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fe­jer. Budae, 1841. T.7. V.5. 640 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fe­jer. Budae, 1842. T.8. V.7. 404 s.

Engel P. Magyar­ország vilá­gi ar­chon­tológiája 1301 – 1457. CD-диск.

Font M. Siklós középkori története // Város a tenkes alján. Siklós évszázadai / Szer. J.Vonyó. Sik­lós, 2000. Old.55-76.

Fügedi E. Castle and society in medieval Hungary (1000 – 1437). Budapest, 1986. 162 p.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyarország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1966. – K.1 (A–Cs). 910 l.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyar­ország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1987. K.2 (D–Gy). 646 l.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyarország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1998. K.4 (L–P). 720 l.

Hazai okle­vél­tár 1234–1526 / Szer. I. Nagy, F. Deák, Gy. Nagy. Bu­da­pest, 1879. 473 l.



Kará­cso­nyi J. A magyar nemzetségék a XIV. század középéig. Budapest, 2004. 1424 l.

Kristó Gy. Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest, 1973. 252 l.

Petrovics I. Orgyilkosok Temesvárott: merénylet I. Károly király ellen // «Magya­rok­nak eleiről». Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Fe­renc tiszteletére. Szeged, 2000. Old. 421–434.

Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae: In 2 t. / Ad edendum prae­paravit V. Sedlák. Bratislava, 1987. T.2 (inde ab anno MCCCXV usque ad anno MCCCXXIII). 634 s.

Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae cri­tico-diplomatica / Critice digessit T. Szőcs. Budapest, 2012. 324 s.

Regesta rerum stirpis Arpadianae critico-diplomatica: In 4 t. / Ed. I. Szent­péte­ry, kézirát. I. Borsa. Budapest, 1987. T.2 (1290 – 1301). V.4. 336 s.

Regestum Varadinense examinum ferri candentis Ordine chronologico diges­tum descripta effigie editionis a. 1550 illustrantum sumptissimusque Capituli Vara­di­ensis lat. rit. / Сuries et laboris J. Karácsonyi et S. Borov­szky. Buda­pest, 1903. 376 s.

Wertner M. Megjegyzések «A magyar nemzetség a XIII. század középeig» czimü munkára // Turul. A Ma­gyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye / Szer. Gy.Schönher és E.Varjú. 1902. K.20. Old. 23–36, 60–72, 128–139.

Information about the article

Author: Myroslav М. Voloshchuk – Ph. D. in History, docent of the Department of World history of the Institute of history political science and the international relations of Vasyl’ Stefanyk Precarpathian National University. Ivano-Frankivsk. Ukraine. Myrko79@rambler.ru

Title: To the question about an identifications of «called Orrus» in the Hungarian Kingdom in XIVth. Magister Nicolaus «dictus» Orrus de genere Pech.

Summary: The paper is about the difficult process of the searching of the reasons of the identifications of the type like dictus Orrus in medieval Hungary in XIVth. There is the one of the famous exemplar of this – Nicolaus dictus Orrus, the son of Aladarus from Pech generation, one of the reacher Hungarian nobilities. There were a some persons with the same names and identifications in Hungary in the beginning of XIVth. Nobody has used the predicatus dictus Orrus from the family of magister Nicolaus. The author mean, there were a fifth mode of the genesis of the appearing of calling and the transformation of dictus Orrus in this time in Hungary.

Keywords: Nicolaus dictus Orrus, Pech family, Karl Robert, Rus’, Hungary.

References (transliteration)

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1992. T.2. (1306–1310). 611 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1996. T.4. (1315–1317). 361 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1998. T.5. (1318–1320). 496 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 2000. T.6. (1321–1322). 434 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 1990. T.7. (1323). 509 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics. Budapest; Szeged, 1993. T.8. (1324). 441 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Géczi. Budapest; Szeged, 1997. T.9. (1325). 461 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics és L. Géczi. Budapest; Szeged, 2000. T.10. (1326). 498 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. T. Almási. Budapest; Szeged, 1996. T.11. (1327). 413 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. T. Almási. Budapest; Szeged, 2001. T.12. (1328). 387 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. I. Tóth. Budapest; Szeged, 2004. T.15. (1331). 375 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó. Budapest; Szeged, 2002. T.17. (1333). 325 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. Gy. Kristó, F. Makk. Budapest; Szeged, 2004. T.19. (1335). 491 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2004. T.20. (1336). 471 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. L. Blazovics és L. Géczi. Budapest; Szeged, 2005. T.21. (1337). 531 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2012. T.22. (1338). 531 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2001. T.24. (1340). 477 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Piti. Budapest; Szeged, 2007. T.26. (1342). 621 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Sebők. Budapest; Szeged, 2010. T.28 (1344). 633 l.

Anjou-kori oklevéltár / Szer. F. Sebők. Budapest; Szeged, 2007. T.31 (1347). 767 l.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1869. V.7 (1235–1260). 564 s.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1870. V.8 (1261–1272). 479 s.

Codex diplomaticus Arpadianus continuatus / Ed. G. Wenzel. Pest, 1871. V.9 (1272–1290). 584 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fejer. Budae, 1829. T.4. V.3. 560 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fejer. Budae, 1841. T.7. V.5. 640 s.

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis / Studio et opera G. Fejer. Budae, 1842. T.8. V.7. 404 s.

Engel P. Magyarország világi archontológiája 1301 – 1457. Compact Disc.

Font M. Siklós középkori története // Város a tenkes alján. Siklós évszázadai / Szer. J.Vonyó. Siklós, 2000. Old.55-76.

Fügedi E. Castle and society in medieval Hungary (1000 – 1437). Budapest, 1986. 162 p.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyarország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1966. – K.1 (A–Cs). 910 l.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyarország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1987. K.2 (D–Gy). 646 l.

Györffy Gy. Az Árpadkori Magyarország történeti földrajza: 4 k-ban. Budapest, 1998. K.4 (L–P). 720 l.

Hazai oklevéltár 1234–1526 / Szer. I. Nagy, F. Deák, Gy. Nagy. Budapest, 1879. 473 l.



Karácsonyi J. A magyar nemzetségék a XIV. század középéig. Budapest, 2004. 1424 l.

Kristó Gy. Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest, 1973. 252 l.



Majorov Aleksandr. Yefrosynija Halytska. Dochka vizantijskogo imperatora v Galytsko-Volyn’skij Rusi: knjagynja i chernycja [Ephrosynia Galitska. The daughter of the byzantine Emperor in Galithian-Volhynian Rus’: the Princess and nun]. Bila Cerkva, 2013. 224 s.

Majorov Aleksandr. Rus’, Vizantija i Zapadnaja Yevropa. Iz istorii vneshne­poli­ticheskich i kulturnych svjazej ХІІ–ХІІІ vv. [The Byzantium and the West Europe. From the history of the foreign politic and the cultural relationships in XII–XIIIth] Sankt-Petersburg, 2011. 800 s.

Petrovics István. Orgyilkosok Temesvárott: merénylet I. Károly király ellen // «Magya­rok­nak eleiről». Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Fe­renc tiszteletére. Szeged, 2000. Old. 421–434.

Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae: In 2 t. / Ad edendum prae­paravit Vincent Sedlák. Bratislava, 1987. T.2 (inde ab anno MCCCXV usque ad anno MCCCXXIII). 634 s.

Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae cri­tico-diplomatica / Critice digessit T. Szőcs. Budapest, 2012. 324 s.

Regesta rerum stirpis Arpadianae critico-diplomatica: In 4 t. / Ed. Imre Szent­péte­ry, kézirát. Iván Borsa. Budapest, 1987. T.2 (1290 – 1301). V.4. 336 s.



Regestum Varadinense examinum ferri candentis Ordine chronologico diges­tum descripta effigie editionis a. 1550 illustrantum sumptissimusque Capituli Vara­di­ensis lat. rit. / Сuries et laboris János Karácsonyi et Samu Borov­szky. Buda­pest, 1903. 376 s.

Voloshchuk Myroslav. Do pytannja schidnoslovjans’kogo pochodzhennja Petra Petuni [To the question about the east-Slavonic origin of Petrus Petene] // Ukraiskyj istorychnyj zhurnal. 2011. №3. P.21–35.

Voloshchuk Myroslav. Russkije iobagiony na sluzhbe vengerskich Arpadov I Anzhu [Ruthenians iobagiones on the service of Hungarian Arpads and Anjou] // Rossica antiqua. Sankt-Petersburg, 2012. №6. P.134–166.

Voloshchuk Myroslav. Iobagio Zubuzlaus de villa Checher castri de Ung, vnuki Sudislava i problemy etnichnoji identyfikaciji osadnykiv schidnych komitativ Ugorshchyny v ХІ – ХІІІ st. [Iobagio Zubuzlaus de villa Checher castri de Ung, the nephews of Sudyslav and the problem of the ethnic identification of the settlers of the east comitates of Hungary in XI–XIIIth] // Knjazha doba: istorija i kultura. Lviv, 2013. V.7. P.39–48.

Wertner Mór Megjegyzések «A magyar nemzetség a XIII. század középeig» czimü munkára // Turul. 1902. K.20. Old. 23–36, 60–72, 128–139.

1 См., например, статью автора о русских йобагионах: Волощук М.М. Русские йобагионы на службе венгерских Арпадов и Анжу в XIII – XIV вв. // Rossica antiqua. СПб, 2012. №6. С.134-166.

2 Мы сознательно взяли понятие «dictus» в скобки, ибо Николай в источниках предстает с двойной персонификацией – Nicolaus Orrus, а также Nicolaus dictus Orrus и в таком случае намного сложнее понять его однозначную идентичность.

3 Лишь один абзац биографии Фомы Рыжего – брата Николая «прозванного» Русским, на страницах собственного исследования посвятил известный венгерский историк Янош Корачоньи, см.: Kará­cso­nyi J. A magyar nemzetségék a XIV. század középéig. Budapest, 2004. Old.427-434.

4 Anjou-kori oklevéltár (далее – AKOkl) / Szer. F.Sebők. Budapest; Szeged, 2010. T.28 (1344). Old.104. Аналогично пре­свя­тую Евхаристию и обет совершить путешествие в Святую Землю принял также брат Николая – Thoma Ru­fus. При этом за разные блага, жалованные церкви в селе Veche комитата Нитра, он получил 100 дней отпущения грехов (см.: Ibid. Old.104, 106-107). Совпадение данных событий не могло, как мы считаем, быть случайным. Это было связано с недавней смертью очень близкого человека – брата.

5 AKOkl / Szer. Gy.Kristó. Budapest; Szeged, 1990. T.7. (1323). Old.167; AKOkl / Szer. L.Blazovics. Budapes; Szeged, 1993. T.8. (1324). Old.98; AKOkl / Szer. Gy.Kristó. Budapest; Sze­ged, 2002. T.17. (1333). Old.133; AKOkl / Szer. Gy.Kristó, F.Makk. Budapest; Szeged, 2004. T.19. (1335). Old.194. Ста­­­­рейшинство Фомы при этом сложно подтвердить однозначно. В частности, во время составления ко­ро­­левского диплома от 21 сентября 1328 г. Nicolaus Arrus dictus (читай – dictus Orrus) среди сви­де­те­лей подписания доку­мента предстает впереди своего брата – Thoma castellanus de Tschechte, см.: AKOkl / Szer. T.Almási. Budapest; Szeged, 2001. T.12. (1328). Old.226.

6 AKOkl. T.28. (1344). Old.104.

7 AKOkl. T.7. (1323). Old.167; AKOkl / Szer. L.Blazovics és L.Géczi. Budapest; Sze­ged, 2000. T.10. (1326). Old.278.

8 AKOkl / Szer. L.Blazovics és L.Géczi. Budapest; Szeged, 2005. T.21. (1337). Old.17, 71.

9 Regesta rerum stirpis Arpadianae critico-diplomatica: In 4 t. (далее – RSA) / Ed. I.Szent­péte­ry, kézirát. I.Borsa. Budapest, 1987. T.2.(1290 – 1301). V.4. S.153.

10 AKOkl / Szer. Gy.Kristó. Budapest; Szeged, 1996. T.4. (1315–1317). Old.65, 69.

11 AKOkl. T.28. (1344). Old.173; AKOkl / Szer. F.Sebők. Budapest; Szeged, 2007. T.31 (1347). Old.478, 484.

12 В частности, в документе, датируемом 2 июля 1335 г. Петр Сиклошский со своими сыновьями Пав­лом, Стефаном и Николаем пожелали передать своему родственнику Николаю прозванному Русским (gener) в залог землю Iwan, против чего выступал сосед – магистр Николай сын Якова сына Конрада. При этом остается вопрос, шла ли речь в документе именно о сыне Аладара, ибо патроним в тексте упущен, а составители регест о таком тождестве сообщать не спешили (см. AKOkl. T.19. (1335). Old.182, 454). Опираясь на вышеприведенный пример о возможности одновременного присутствия в актах нескольких персон с идентичными именами и предикатами в одно и то же время на одной и той же территории, выявить разницу между ними часто просто не выдается возможным. Чиновники по приказу короля неоднократно меняли место службы.

13 «…ipsum Matheum, quondam palatinum, filium quondam Petri palatine et predictos nominatos, ad ip­sum pertinentes, idem Desc generum suum, Lowrandum de Goscha, Ablanch, Endreh de Litwa, Nicolaum dic­tum Orrus, Detricum de Gymes, Iohannem de Zuldvar, Stephanum filium Pauli castellanos suos, ad alios om­nes, qui civitatem nostrum Nitriensem ad alias villas nostras de mandato ipsius combusserunt, ex causis pre­missis in predictorum legatum, archiepiscoporum et episcoporum ac nostrum sententias excommu­ni­ca­ti­o­nes et interdicti denunciamus incidisse», см.: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae: In 2 t. (далее – RDSl) / Ad edendum prae­paravit V.Sedlák. Bratislava, 1987. T.2 (inde ab anno MCCCXV usque ad anno MCCCXXIII). S.154; AKOkl / Szer. Gy.Kristó. Bu­dapest; Szeged, 1998. T.5. (1318–1320). Old.31.

14 См.: RDSl. Т.2. S.154; AKOkl. T.5. (1318–1320). Old.31.

15 RDSl. Т.2. S.73-75.

16 AKOkl. T.4. (1315–1317). Old.127-129.

17 Ibid. Old.324, 331. Данное отождествление, как мы видим на основании анализа уже опубли­ко­ванных венгерских актов, имеет место и в других случаях, в частности, касательно персон nomineElias Orrus (Nasutus), iobagio Nu­sa­ta genere rutenus, clericus Iohannus dictus Orrus (Nasutus) (см. на­при­мер: AKOkl. T.17. (1333). Old.187; Regestum Varadinense examinum ferri candentis Ordine chronologico diges­tum descripta effigie editionis a. 1550 illustrantum sumptissimusque Capituli Vara­di­ensis lat. rit. / [curies et laboris J. Karácsonyi et S. Borov­szky]. Buda­pest, 1903. S.180; AKOkl. T.15. (1331). Old.276-277). См. также: Kristó Gy. Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest, 1973. Old.125-126.

18 AKOkl / Szer. Gy.Kristó. Budapest; Szeged, 1992. T.2. (1306–1310). Old.149. См. также: Wertner M. Megjegyzések «A magyar nemzetség a XIII. század középeig» czimü munkára // Turul. A Ma­gyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye / Szer. Gy.Schönher és E.Varjú. 1902. K.20. Old.137; Engel P. Magyar­ország vilá­gi ar­chon­tológiája 1301 – 1457. V.Várnagyok és várbirtokosok. Privigye, szlk.Prievidza (Nyitra m., ma SL.). Péc nb. Ivánka fia [Xri] László c. (Csák Máte) 1308-03-29.

19 Fügedi E. Castle and society in medieval Hungary (1000 – 1437). Budapest, 1986. P.80, 98. См. также документы по данному факту: Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae cri­tico-diplomatica / Critice digessit T.Szőcs. Budapest, 2012. S.267-268.

20 Показательным в данном случае может быть пример с другим оппозиционером – Петром Петене, которого король помиловал и отпустил даже после совершения ним неудачного покушения на жизнь Карла Роберта (см.: Petrovics I. Orgyilkosok Temesvárott: merénylet I. Károly király ellen // «Magya­rok­nak eleiről». Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Fe­renc tiszteletére. Szeged, 2000. Old.434). О жизни и деятельности вельможи Петра Петене см.: Волощук М.М. До питання східнослов’янського походження Петра Петуні // Український історичний журнал (далее – УІЖ). 2011. №3. С.21-35.

21 «…ad petitionem nobilium virorum, comitis Ladislai dicti de Hurusow, magistri Johannis filii comitis Ivanka de Peech, ac magistri Thomae et Nicolai, filiorum Aladarii, item Michaelis et Stephani, filiorum Petri, quasdam possessiones Weeche, Turmuch, Mezeukezew, Bankezewe, Kisateluk, Zelenchen, uterque Zerbuch, Belhuzth et Iardan, in comitatu Nitriensi, item possessionem Gaan in comitatu Posoniensi, vocatas ex existentes, item Kusbud et Neek vocatas, in predicto comitatu Posoniensi existentes, quondam pos­ses­siones Bartholomei et Urbani de Weeche, hominum sine herede decedentium, cum terris videlicet arabilibus, cultis et incultis, silvis, nemoribus, pratis, fenetis, aquis, molendinis pro meritoriis servitiis eorum, specialiter quod idem comes Ladislaus per Matheum filium Petri de Trinchino infidelem incarcerates, miserabiliter cru­siatus et uno digito extitit mutilates, tandemque his tormentis compulsus tria millia marcarum per­sol­ven­do ab ipsa captivitate liberates, universas possessiones ipsorum hereditarias et acquisitas, ac alia bona eorun­dem, quae infidelium manibus desolationi et destrustioni expositae erant, eisdem petentibus donat» (RDSl. Т.2. S.126.). См. также венгерскую регесту документа: AKOkl. T.4. (1315–1317). Old.232-233.

22 Наш герой известен среди свидетелей составления королем Карлом Робертом одного из актов на реке Лейта в австрийском городе Брук (in Brugga super fluvium Leyta) 21 сентября 1328 г., см.: AKOkl. T.12. (1328). Old.226-227.

23 AKOkl. T.12. (1328). Old.211; AKOkl. T.19. (1335). Old.182, 204, 254, 285, 289; AKOkl. T.27. (1343). Old.126 etc.

24 AKOkl. T.8. (1324). Old.98. Важно, что это первый случай обозначения интересующего нас вельможи, как, без сомнения, происходящего из Руси. Однако, почему данный документ доселе ос­та­ется единственным в своем роде – сказать непросто. Ни отец, ни старший брат магистра Николая ни разу не фигурировали в актах, как dictus Orrus, либо Orrus.

25 AKOkl. T.19. (1335). Old.194.

26 AKOkl. / Szer. F.Piti. Budapest; Szeged, 2007. T.26. (1342). Old.126.

27 AKOkl. T.19. (1335). Old.204, 206, 285, 289.

28 AKOkl / Szer. F.Piti. Budapest; Szeged, 2004. T.20. (1336). Old.72.

29 См.: AKOkl. T.12. (1328). Old.227. Среди хозяев крепости не указывал Николая «прозванного» Рус­ским составитель «Общей венгерской архонтологии 1301 – 1457», известный венгерский ученый Пал Энгел. – Engel P. Magyar­ország vilá­gi ar­chon­tológiája 1301 – 1457. V. Várnagyok és várbirtoko­sok. Csejt­e, szlk. Čachtice (Nyitra m., ma SL.). [Xri] «Veres» Tamás).

30 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis (далее – CDH) / Studio et opera G.Fe­jer. Budae, 1829. T.4. V.3. S.163.

31 AKOkl. T.2. (1306–1310). Old.317.

32 AKOkl. T.8. (1323). Old.84; AKOkl / Szer. F.Piti. Budapest; Szeged, 2012. T.22. (1338). Old.271.

33 AKOkl. T.12. (1328). Old.211.

34 AKOkl / Szer. F.Piti. Budapest; Szeged, 2001. T.24. (1340). Old.23.

35 См. например:


Достарыңызбен бөлісу:
1   2   3




©dereksiz.org 2024
әкімшілігінің қараңыз

    Басты бет